Hanzséros Dávid a Vinisoundz név mögé bújva írja a zenéket. Remixversenyekre nevez, nemcsak itthon, hanem külföldön is, de inkább külföldön. Ez a zenei kényszer nagyjából 10 éve van meg nála, mégis csak érdemtelenül kevesen ismerik idehaza. Persze mindennek megvan az oka, ahogyan ennek a ténynek is. Zenei kalandozásairól kellemesen csípős öniróniával mesél annak apropóján, hogy ismét nekirugaszkodott egy izgalmas versenynek…
„Nem tehetek róla, vicces, de a Total Dance 2 fesztiválon láttam Dj Feaky D-t, amikor a Bucketheads The Bombját húzigálta két lemezjátszóval oda-vissza fél órán keresztül. Akkor kerültem a másvilágra valahogy. Nem értettem, mi van, mi történik, mi ez. Nekem abban az időben csak kazettás magnóm volt otthon, amivel mixeltem.” – meséli mosolyogva a kezdetekről Dávid. Valószínűleg sok kortársát érintette meg egy-egy hasonló élmény, de csak kevesen „maradtak rajta” ennyire: „Egyre jobban belemerültem ezekbe a dolgokba. Elkezdtem DJ-zni Győrben – ahol lakom, jeee! (mosolyog)
Persze a fiatal DJ-k élete – mint tudjuk – nem mindig fenékig tejföl, sőt. Kérdés, ki hogyan tudja lelkileg ezeket a kudarcokat, kihívásokat feldolgozni. „Megláttam egy DJ-versenyt, a Heineken DJ Thirst-öt. Neveztem és bekerültem a 18 közé. Paul Oakenfold volt a fődíj… Mármint vele lehetett zenélgetni egy fél órácskát vagy órácskát, már nem tudom. Az a baj, már nem emlékszem, melyik évben volt ez a verseny, de azt tudom, hogy rohadtul izgultam este, amikor mentünk a Balaton-partra, a helyszínre, ahol a megmérettetés készülődött. Már majdnem odaértünk, mikor megszólalt a kocsiban Chris Reától a Road to hell, és akkor sikítottam!… Kiestem amúgy. Akivel párbajoztam, később ő nyerte meg a versenyt. Ennyit erről!”
A show-nak azonban folytatódnia kell, már a jó öreg (legalább az lenne, ha még köztünk lenne) Freddie Mercury is megénekelte anno. „Zenéltem tovább Győrben mindenfelé. Heti 3 bulim volt, akkor érettségiztem, ez olyan 2004 környékén volt. Aztán kicsit sok lett ebből a zenélgetésből. Sokkal több időt szenteltem a zeneírának, mert a DJ-zés mellett is írtam, csak akkor nem olyan intenzíven. Elkezdtem gitározni, aztán zongorázni, rajzoltam a hangjegyeket, és próbáltam megérteni mitől van 7 fehér és csak 5 fekete billentyű. A mai napig ezen a csodálatos zongorán születnek a szerzeményeim.” Szokatlan hozzáállás egy olyan korszakban, amikor mindenki kezét-lábát töri (szinte szó szerint – lásd szegény jó Martin Buttrich napokban bekövetkezett szerencsétlen balesetét a színpadon), csak hogy játszhasson. Pedig mi sem egyszerűbb: heti 3 fellépés valóban nem kevés, főleg egy pályája elején álló DJ-nek. A lelkesedés ilyen intenzitású igénybevételnél még kevés, az évtizedes rutin meg még nem állt rendelkezésre. Az is igaz, hogy ha ezek a fellépések kellő anyagi pluszt hoztak volna, az elegendő inspirációt adhatott volna a folytatáshoz. Így viszont óhatatlanul jött a DJ-pultból való visszavonulás…
„Csak írtam a zenéket, írtam, aztán jöttek a remixversenyek. Az első komolyabb siker Karányi Welcome To The Light című zenéjéből készült, ott második lettem az országos remixversenyen. Csináltam mellette más előadóknak is remixeket, mint pl. a Prototype együttes, Sub Bass Monster, Ágnes Vanilla, (bár ez nem hivatalos), The Quasar, aztán jött a Crystal Method… A közönség beszavazott első helyezettnek, úgyhogy meg is jelent Tiesto kiadójánál, a Black Hole Recordings-nál a The Crystal Method: Come Back Clean remixem. Az egész világot bejárta az én verzióm. Ez egy kicsit belendítette a zenés ügyes-bajos dolgaimat. Megjelent a Stream című maxi a Quimika Records-nál, amire felkerült például a The Quasar által remixelt verzió is. Sikerült kiadatnom az amerikai Polytechnic Recordsnál a Mark Yousseffel készült Shades című zenét is, ami progressive house-nak készült, de nem nagyon tudtam olyanná varázsolni, amilyenre szerettem volna, magyarán egy jól elcseszett zene az.” (nevet)
Itt akár véget is érhetne a sztori, ám emberünk valahol a sors kegyeltje, hiszen a mentőangyal egy váratlan pillanatban újra átsegítette a holtponton. „Megkeresett egy szlovákiai kiadó, a Rimoshee Recordings, aminek Rimóci Dominik a tulajdonosa. Rengeteget köszönhetek neki. Nála jelent meg életem első albuma, az I Is a Musician. (Direkt van benne a nyelvtani hiba, ez a pontos cím – a szerk.) Ez az albumocska eléggé sokrétű. Úgy értem a chill zenéktől a drum n bass-ig elég sok minden megtalálható rajta. Inkább – számomra – régebbi zenék kerültek fel, elgondolkodtatóbb és dallamosabbak”
Ami pedig a jelent illeti: „Írom tovább a zenéket, leginkább progressive house, house sztájlokban, de nem szeretem magamat behatárolni. Ki tudja, mit fogok még csinálni? Különben sem érdekelnek ezek a behatárolások, csak szóljon durva nagyot!…” (és megint nevet)
Ami miatt talán képes felülkerekedni ezeken a nehézségeken Dávid, az a jó adagnyi önirónia. A legnagyobb ajándék ez a tulajdonság a mai kiélezett helyzetben. Sokan beleesnek sajnos abba a generális hibába, hogy túlságosan komolyan veszik magukat, s képtelenek belenevetni a világ szemébe. Dávid nem ilyen, sőt. „Stúdióm persze nincs, úgyhogy ez a durva nagyot szóló dolog elég nehéz ügy. A masteringet nekem kell – én akarom – megoldani. Sokat foglalkoztam ezzel is éveket, már-már az őrületig. Mostanában úgy érzem, elég jó úton haladok ezzel.”
Amit ezek után jogosan várhatunk egyre kíváncsibban: „Készülök live acttel, szóval lesznek majd fellépések amolyan Neós felállásban, tehát elektronikus zenei koncert szemplerekkel, szintikkel és sok-sok potival. Tervben van, lesz, tuti, csak azt nem tudom, mikor.” Valamiért ennek a srácnak elhisszük, hogy tényleg lesz ilyen. Mi várjuk türelmesen. „Még mik terveim? Durva nagy producer leszek s katona, hangokat tekerő…” (mosolyog)
Epilógus – a kabala
Többszörösen visszatérő motívum lemezborítón és egyéb fotókon egy fura kis figura. Nem állhattuk meg kérdés nélkül: ez meg mi a szösz? „A kis kabala története annyi, hogy 1 éves koromban kaptam, mindenhova vittem magammal, aztán – ugye – eltűnt. Szegény nagymamám meghalt a közelmúltban, és megtaláluk az egyik szekrénye aljában. Eltette nekem!”
Kattintsatok ide, és toljuk meg egy picit a szekerét ezzel is Vinisoundz aka Sour Vinegarnek:
http://www.indabamusic.com/#!/submissions/show/31865
Egyébb infók:
http://vinisoundz.tumblr.com/
Készítette:
Fotók: Szulics Miklós
Szöveg: Murvai Magdi – VAMP (Various Artists Media Project, a MEDIALL-csoport tagja) http://www.mediall.org
